1 Királyok 2

1 Királyok 2

1. Talmudista ígéretbetartás
• Szó szerint valóban nem Dávid ölte/ölette meg Jóábot és Sémeit. Dávid csak parancsot adott parancs kiadására.
• De valóban Salamon döntése volt, tisztán az ő felelőssége, mikor Dávid ölettette meg őket?
• Az övé is – mindenki a saját döntéseiért, saját tetteiért felelős. De mi volt Dávid szívében? Ez szószegés?
• Ki ölte meg a hitteus Úríját? Az ellenség egyik „erős vitéze” vagy „egy városfalról kilőtt nyíl” (2S11:15-17,24)?

• „Az egész föld útja”, máshol „minden élők útja” – „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn14:6)

2. Adónia kérése
• Betsabénak elismeri, hogy az Örökkévalótól van Salamon öccsének a királysága. Színből vagy szívből?
• Elkéri a halott király utolsó ágyasát a főfeleségen keresztül. (Ki ülhet a király jelenlétében?)
• Sejti, hogy ha már a király anyja mellé állt, Salamon engedni fog – pedig a dolog félig-meddig törvényellenes:
3Móz18:8: „Atyád feleségének szemérmét föl ne fedd; atyád szemérme az.”
• Salamon a legendák szerint 12 évesen került trónra - ez valószínűleg túlzás (bár Betsabé sem lehetett öreg).
• Dávid + Abiság – Hány év lehetett köztük? 50? – Dávid nem akarta vagy nem tudta ismerni?
• Lehet, hogy Salamon saját feleségének akarta a súnémitát, de ő mást szeretett és Salamon ezt tiszteletben tartotta.

ÉNEKEK ÉNEKE

• Salamon tudja/gondolja mire megy ki a dolog, Abjatárt és Jóábot sejti a dolog mögött – elbánik velük is.
• Lehet, hogy túl hamar ítélt?
• Tény, hogy itt még nem az isteni, hanem a saját emberi bölcsessége alapján döntött.
• Mi lett volna ha...? Ezt Salamon sem tudhatta meg.

3. A leszámolás napja
• Ebjátár a családi birtokra lesz száműzve (Józs21:13-19, innen származik majd Jeremiás próféta: Jer1:1).
• Bár Dávid az ő megölését nem adta ki Salamonnak, különös módon indokolja, meg, miért hagyja életben.
1Krón15:14: „És megszentelték magukat a papok és a leviták, hogy felhozhassák az Örökkévalónak, Izrael Istenének ládáját.”
• Meg hát Dávidhoz mindig hűséges volt, csak az Istentől(!) rendelt örököshöz nem...

• Jóáb érzi, hogy ő jön, elrohan Gibeonba az oltárhoz (1Kir3:4, 1Krón16:39, 2Krón1:3,5), próbálja a törvényadta lehetőségeket kihasználni. Adóniának anno bejött (1Kir1:50).
• A törvény adott paragrafusa az ő esetére azonban nem vonatkozik:
2Móz21:14: „Ha valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy megölje orvul, oltárom mellől is elvidd őt, hogy meghaljon.”
• A menedékvárosok törvénye nemszándékos gyilkosságra vonatkozik – Jézus is ezt használta fel:
Lk23:34a: „Atyám, mondta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
• A szándékos vétkes erre nem hivatkozhat. „Csak” a megtérés maradt neki. Ez18:23, 33:11

4. Sémei engedetlensége
• Régi bűnnek hosszú az árnyéka.
• Salamon a maga közelében akarja tudni, biztos, ami biztos. Vagy csak indokot keres a megölésére?
• Miért pont a Kidrón? Gát nem is a Kidrón felé van Jeruzsálemből!
• Gátban már valószínűleg nem „Dávid Ákhisa” uralkodik, hanem fia/unokája (az n+1-edik Ákhis).
• Bár Adónijával szemben Salamon mellé állt, most egy egyezség megszegése okán egy régebbi bűne miatt bűnhődik.
• Mindenesetre rossz ötlet volt személyesen Dávid ellenségei közé menni.
• Adóniával ellentétben Sémei valóban csak magára vethetett, még ha nem Gátba ment volna, akkor is.
• Nem elég tisztességesnek lenni, tisztességesnek is kell látszani.

---

1Királyok 2

¹Mikor közeledtek Dávid napjai a halálhoz, megparancsolta fiának, Salamonnak, mondván: ²Én megyek az egész föld útjára; légy erős és légy férfiúvá! ³Őrizd meg az Örökkévalónak, a te Istenednek őrizetét, járva útjaiban, megőrizve törvényeit, parancsolatait, rendeleteit és bizonyságait, amint írva van Mózes tanában, azért hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel és mindenütt, ahová fordulsz. ⁴Azért hogy fönntartsa az Örökkévaló az ő igéjét, melyet szólt felőlem, mondván: ha majd megőrzik fiaid útjukat, járva előttem igazságban egész szívükkel és egész lelkükkel, mondom, nem fogy el neked ember Izráel trónjáról.
⁵Tudod te azt is, mit cselekedett velem Jóáb, Cerúja fia, mit cselekedett Izráel két hadvezérével, Abnérrel, Nér fiával és Amászával, Jéter fiával, hogy megölte őket és háborúnak ontott vérét hozta a békébe és tette a háborúnak ontott vérét a derekán levő övébe, meg a lábán levő sarujára. ⁶Cselekedjél tehát bölcsessége szerint és ne engedd leszállni ősz fejét békében a sírba.
⁷De a Gileádbeli Barzilláj fiaival cselekedj szeretetet, és legyenek az asztalodnál evők közt, mert ekképpen közeledtek hozzám, mikor megszöktem Ábsálóm testvéred elől.
⁸És íme, nálad van, a Benjáminbeli Simeí, Géra fia Bachúrímból, s ő átkozott engem erős átokkal azon a napon, hogy Máchanájimba mentem; de ő elém jött a Jordánhoz és megesküdtem neki az Örökkévalóra, mondván: nem foglak megölni karddal. ⁹Most pedig ne hagyd őt büntetlenül, mert bölcs ember vagy; majd tudni fogod, mit cselekedjél vele, hogy leszállítsad ősz fejét vérrel a sírba.
¹⁰És feküdt Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. ¹¹Az idő pedig, mely alatt király volt Dávid Izráel fölött, negyven esztendő: CHebrónban király volt hét évig, Jeruzsálemben pedig király volt harminchárom évig. ¹²Salamon pedig ült atyjának, Dávidnak trónján, és megszilárdult az uralma nagyon.

¹³És odament Adóníjáhú, CHaggít fia, Bát-Sébához, Salamon anyjához. És mondta: Béke-e a te jötted? Mondta: Béke! ¹⁴Mondta: Szavam van hozzád. És mondta: Szólj. ¹⁵Mondta: Te tudod, hogy enyém volt a királyság, és felém fordította egész Izráel az ő arcát, hogy király legyek; de átfordult a királyság és testvéremé lett, mert az Örökkévalótól lett az övé. ¹⁶Most tehát egy dolgot kérek tőled, ne utasítsd vissza arcomat. És szólt hozzá: Beszélj! ¹⁷Mondta: Mondd meg, kérlek, Salamon királynak - mert nem fogja visszautasítani arcodat - adja nekem a Súnémbeli Abíságot feleségül. ¹⁸Erre mondta Bát-Sébá: Jó, majd én beszélek felőled a királyhoz.
¹⁹És bement, Bát-Sébá Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adóníjáhú felől. Fölkelt a király elejébe, leborult előtte, trónjára ült, széket tétetett a királynak anyja számára, és az leült jobbjáról. ²⁰És mondta: Egy kis kérést kérek én tőled, ne utasítsd vissza arcomat. Mondta neki a király: Kérj, anyám, mert nem utasítom vissza arcodat. ²¹És mondta: Adják a Súnémbeli Abíságot Adóníjáhú testvérednek feleségül. ²²Felelt Salamon király és mondta anyjának: És minek kéred a Súnémbeli Abíságot Adóníjáhú számára? Kérd hát számára a királyságot, mert ő az idősebb testvérem - számára meg Ebjátár pap számára és Jóáb Cerúja fia számára.
²³Ekkor megesküdött Salamon király az Örökkévalóra, mondván: Így tegyen velem Isten és így folytassa, bizony élete árán mondotta ki Adóníjáhú e szót! ²⁴Most tehát - él az Örökkévaló, ki megszilárdított engem és ki ülnöm engedett Dávid atyám trónjára és a ki házat alapított nekem, amint megígérte - bizony ma meg fog öletni Adóníjáhú! ²⁵És küldött Salamon király Benájáhú, Jehójádá fia által; rátámadt és meghalt.
²⁶Ebjátár papnak pedig mondta a király: Anátótba menj, meződre, mert halál fia vagy; de e mai napon nem öllek meg, mert vitted az Úrnak, az Örökkévalónak ládáját Dávid atyám előtt és mert sanyarogtál mindenütt, a hol sanyargott atyám. ²⁷És elűzte Salamon Ebjátárt, hogy ne legyen papja az Örökkévalónak, hogy teljesedjék az Örökkévaló igéje, melyet kimondott Éli háza felől Sílóban.
²⁸És a hír eljutott Jóábhoz - mert Jóáb Adóníjához hajlott, de Ábsálómhoz nem hajlott annakelőtte - erre menekült Jóáb az Örökkévaló sátorába és megragadta az oltár szarvait. ²⁹Jelentették Salamon királynak, hogy az Örökkévaló sátorába menekült Jóáb és ott van az oltár mellett; ekkor küldte Salamon Benájáhút, Jehójádá fiát, mondván: Menj, támadj rá! ³⁰Bement tehát Benájáhú az Örökkévaló sátorába és szólt hozzá: Így szól a király: menj ki! Mondta: Nem, hanem itt halok meg. És választ vitt Benájáhú a királynak, mondván: Így beszélt Jóáb és így felelt nekem. ³¹De mondta neki a király: Tégy, amint szólott, támadj rá és temesd el; és hárítsd el a vért, melyet ok nélkül kiontott Jóáb, rólam és atyám házáról. ³²És térítse vissza az Örökkévaló a vér ontását a fejére, hogy rátámadt nálánál igazabb és jobb két férfiúra, és megölte őket a karddal, Dávid atyám pedig nem tudta: Abnért, Nér fiát, Izráel hadvezérét és Amászát, Jéter fiát, Jehúda hadvezérét. ³³Térjen hát vissza az elontott vérük Jóáb fejére és magzatjának fejére örökre; Dávidnak pedig, meg magzatjának és házának és trónjának békéje legyen mindörökké az Örökkévaló részéről! ³⁴Erre fölment Benájahú, Jehójádá fia, rátámadt és megölte; és eltemették házában, a pusztában.
³⁵És helyébe tette a király a sereg fölé Benájáhút, Jehójádá fiát, Cádók papot pedig tette a király Ebjátár helyébe.

³⁶Küldött a király s hívatta Simeít és mondta neki: Építs magadnak házat Jeruzsálemben és lakjál ott és ki ne menj onnan, se ide, se oda; ³⁷de amely napon kimész és átkelsz a Kidrón patakján, jól tudjad, hogy meg kell halnod; véred a saját fejeden lesz. ³⁸És mondta Simeí a királynak: Jól van ez így; amint szólt ma a király, akképpen cselekszik majd szolgád. És lakott Simeí Jeruzsálemben sok ideig.
³⁹Történt pedig három év múlva, elszökött Simeínek két szolgája Ákhíshoz, Máakha fiához, Gát királyához; és tudtára adták Simeínek, mondván: Íme, szolgáid Gátban vannak. ⁴⁰Ekkor fölkelt Simeí, fölnyergelte szamarát és Gátba ment Ákhíshoz, hogy megkeresse szolgáit: odament Simeí és elhozta szolgáit Gátból.
⁴¹Tudtára adták Salamonnak, hogy elment Simeí Jeruzsálemből Gátba és visszatért. ⁴²Erre küldött a király, hívatta Simeít és szólt hozzá: Nemde megeskettelek az Örökkévalóra és megintettelek, mondván: amely napon kimész és elmész ide meg oda, jól tudjad, hogy meg kell halnod, - te meg így szóltál hozzám: jól van ez így, megértettem. ⁴³Hát mért nem őrizted meg az Örökkévaló esküjét és a parancsot, melyet parancsoltam neked? ⁴⁴És szólt a király Simeíhez: Te tudod mind azt a rosszat, melyről tudja a szíved, hogy elkövetted Dávid atyám ellen, térítse tehát vissza az Örökkévaló fejedre rosszaságodat! ⁴⁵De Salamon király áldott legyen, Dávid trónja pedig szilárd lesz az Örökkévaló előtt mindörökké! ⁴⁶Erre parancsot adott a király Benájáhúnak, Jehójádá fiának; kiment, rátámadt, és meghalt. És az uralom megszilárdult Salamon kezében.